Délszlávok Párizsban

Fülszöveg

„A kötet nézőpontja különleges, hiszen nem a magyar, hanem a Trianon nyomán
kialakuló délszláv állam törekvéseinek, területszerző aspirációinak szemszögéből
gyűjti össze és fűzi egymás után a dokumentumokat. [...] A forrásgyűjtemény egyik
fontos eredménye épp az, hogy a magyarországi területek elcsatolásának előzményeit és folyamatát, a magyarság számára oly fontos kérdéseket más nézőpontból láttatja.
[…] kibontakozik a délszláv területi követelések fejlődéstörténete, az államhatárok
kialakulásának mikéntje, a határon belüli területek szimbolikus értéke, annak idealizálása.”

(Landgraf Ildikó)

„Amíg az 1919. január 18-án kezdődő békekonferencia a magyar
állam és nemzet számára a trianoni békediktátummal, az ebből fakadó
döbbenettel (tragédiával, veszteséggel, gyásszal) zárult, addig – többek között
– az új délszláv állam lakóinak, politikusainak dédelgetett álmai megvalósulása
vette kezdetét a hosszúra nyúlt egyezkedéssel. E kettősségből fakad, hogy az eszményinek vélt »ezeréves« – tehát öröktől való – állam jelentős területének elvesztése felett érzett, múlni képtelen fájdalom, illetve az euforikus életérzés leginkább a saját látószögéből kívánt a kérdésről beszélni és tudomást szerezni.”

(Papp Árpád)

„A bevezető tanulmány, illetve az ahhoz kapcsolódó forrásválogatás meglátásom szerint egy, mind a szakma, mind a nagyközönség óta régóta várt hiánypótló munkával gyarapítja a magyar történetírást.”

(Katona Csaba)