ELŐSZÓ
(...)
2002 szeptemberében Szalai Rózsa unokahúga, Nagy Borbála Ildikó, aki a Kosztolányi-hagyaték jogutódja, elhívott magához, hogy a Ménesi úti házban megmutassa a Kosztolányi-hagyatékot. Egy csodálatos napot és éjszakát tölthettem ebben a házban, ahol szinte minden sistergett Kosztolányi Dezső és családja emlékétől. Mondhatom, hogy éjszaka le sem hunytam a szemem, és úgy éreztem egy-egy pillanatban, hogy maga a költő is ott van, az íróasztala fölé görnyedve épp új regényén dolgozik.
Egy nagy, poros, máladozó kartondobozban nagyon sok dokumentumot, jegyzetet, levelet és képet találtam. Az anyag nagy része Kosztolányi Ádámmal és édesanyjával kapcsolatos. Könyvemben a hagyaték egy kis részét dolgoztam fel, nem az irodalomtörténész, inkább az olvasó szemével.
Fogadják szeretettel:
Bogdán József törökkanizsai plébános
(részlet az Előszóból)
Vajdaság/Délvidék (1941-1944)
A vajdasági magyarság XX. századi történelme (egyik) legtraumatikusabb időszakának az 1941 és 1948 közötti időszak tekinthető. Az a hagyományos tör...
Fülszöveg Jelen, hangzó melléklettel gazdagított népzenei kismonográfia Bodor Anikó elképzelésének valóra váltása. Az ő hosszú távú terve volt, hog...