A kötet olyan kisperiodikákkal foglalkozik, amelyek 1945–1992 között jelentek meg Eszéken, Feketicsen (Bácsfeketehegyen), Kishegyesen, Ómoravicán (Bácskossuthfalván), Szabadkán, Temerinben, Topolyán, Újvidéken, Zágrábban és Zentán. A szerző kisperiodikának nevezi azokat a magyar nyelven (is) megjelenő, szépirodalmi szövegeket és publicisztikát is tartalmazó (ifjúsági) lapokat, amelyek művelődési és művészeti orientáltságúak, de csak helyi terjesztésűek voltak, és legfeljebb öt évig jelentek meg. A kötet arra összpontosít, hogy miként alapították ezeket a lapokat, mik voltak a szerkesztési irányvonalak és, hogy az adott periodika milyen körülmények között szűnt meg. A célkitűzések egyike emellett a korabeli művelődéspolitikai, művelődés-, művészet- és sajtótörténeti folyamatoknak való megfeleltetés, valamint az adott kisperiodika elhelyezése a jugoszláviai magyar művészeti világok és együttműködési hálózatok összefüggésrendszerében. Különösen fontos emellett azon egyéni és kollektív szereplők feltérképezése, akik a kisperiodikákat alapították, akik közreműködtek, továbbá, akik ellehetetlenítették.
ELŐSZÓ Sartre írja egy helyen, hogy sok mindenre megtanítanak bennünket, de élni nem. Sok igazság van ebben. Az élet annyiféle érzés, gondolat, szü...
Sinkovits Péter vajdasági költő legújabb kötetét vehetjük kézbe, melyben szonettkoszorúit olvashatjuk, magyarul és szerb fordításban, Mezei Erzsébe...