Magyarok a Vajdaságban 1918–1945

A történések időrendjének ismeretében a történelmi események néhány sajátos jelensége azonnal kidomborodik. Az első, és talán a legfontosabb, hogy a Magyarországtól elszakított területeken a közös történelmi múlthoz képest egészen új alapokon kellett közösséggé szervezni a néptömegeket. Ahol erőteljesebb volt a nemzeti hagyományok értékteremtő rendje – Erdélyben vagy a Felvidéken –, ott a meglévő intézményekre támaszkodva egyszerűbb, egyöntetűbb volt e folyamat. A délvidéki magyarságnak nehezebb sors jutott: intézmények hiányában hosszú éveken át eszköze sem volt a jelentkező jó szándéknak, hogy befolyásolja a magára maradt magyar közösség sorsának alakulását. A magyar sajtó volt az első fóruma a magyar nyilvánosságnak – és majdnem az egyetlen –, amely idővel rendezte a sorait, és évek múltán gyámolítójává vált a közéletnek. A Magyar Párt vezető elitje ugyan – a korabeli dokumentumok tanúsága szerint – tisztában volt a közösségteremtés feladatának lényegével, tevékenységét azonban a délszláv állam mindenkori politikája erősen behatárolta.

(Részlet a szerző előszavából)