Riport, Helytörténet, Szociográfia
Fülszöveg
A tanya sajátos jelensége a magyar tájnak, kialakulása a XVIII. század második felére tehető, amikor a paraszti gazdálkodás – az állattenyésztés és a földművelés a maga szoros egymásrautaltságában – egyre nagyobb területeken vált meghatározóvá. Jellegéről többet elárul a másik elnevezése: a szállás. A paraszt a falujától egyre távolibb területeket vont művelés alá, s ezáltal az otthonától oly messzire került, hogy már nem érte meg számára a naponta történő hazatérés, teremtett hát magának ideiglenes szálláshelyet, ahol meghúzhatta magát. Ebből alakult ki az a kétlakiság, ami a XIX. század második felétől oly jellemző volt a magyar Alföldre, s amely az idők során eredendően átalakította a paraszti kultúrát is. Gallusz László Tanyák, sorsok – tanyasorsok című könyvében a hajdan virágzó, mára már lényegesen módosult formájában létező közép-bácskai tanyarendszernek állít emléket. Munkája egyszerre történeti és szociográfiai jellegű: Felsőhegy, Orom, Völgyes, Adahatár, Kevi, Kavilló és a környező települések tanyáinak lakói ma már élvezik a modern világ minden adottságát, hagyományaik sorában azonban még fellelhetők az elmúlt századok emlékei. A Habsburg Birodalom 1806–1869 között készült katonai térképén már Zentaer Tányen és Adaer Tányen elnevezéssel jelzik a vidék földrajzi szerkezetének tagoltságát. E történeti följegyzések mellett a magyar irodalomban – Szabó Zoltán szerint – csábító romantikájával Petőfi költészete révén került a magyar tanyavilág az érdeklődés középpontjába, hogy az első világháború után a népies írók műveiben már a pusztulás, a paraszti elszegényedés jelképévé váljon. Gallusz László tényfeltáró és oknyomozó riporteri eszközökkel, kellő beleéléssel igyekszik bemutatni a falutól és a várostól elfordult tanyasiak életét.
Mák Ferenc
ELŐSZÓ 2018-ban múlt száz éve, hogy Ausztria-Magyarország az első világháború után több kisebb államra hullott szét. Ezt követően az utódállamokban...
Fülszöveg Hazatérőben történeteket mentene írónk önmaga és az olvasók számára, örökségmarasztaló szenvedéllyel. Átsuhan egykori tájakon, múltidéző ...