Kosztolányi

szerk. Hicsik Dóra: Izmos irodalmi kötelékben: Kosztolányi Dezső és Csáth Géza önképzőkörének jegyzőkönyvei. Budapest-Szabadka, Dotnet Kft, Szabadkai Városi Múzeum, 2021.

Kosztolányi. Ebben a szóban, névben minden benne van, ami engem jellemez. A Szabadkához való kötődés, a gyermekkor, a család mitológiája, a csodadolgok keresése, a mindennek mögélátás szenvedélye, a játék.

Kosztolányi Dezsőről már mindent megírtak, kikutattak, elemeztek. Nekem, a kései olvasónak, csodálónak, barátnak már semmi sem jutott. Így lett nekem ő a Barát, a tiszteletbeli osztálytárs, a kutatnivaló életrajz másoknak járt.

Azután Dide meglepett. 2020 őszén, amikor mindenkit letaglózott a világjárvány, a Szabadkai Városi Múzeum könyvtárába bekopogott a szerb anyanyelvű régész, kezében egy NOSZA-GYÖNGYPART feliratú dobozzal, s a következőket mondta: „Füzetek. Én nem értem a szöveget, nem tudom, mi ez, de azt el tudom olvasni, hogy gymnasium, és mivel tudom, ez a téma érdekel téged, hát elhoztam.”

Belenéztem, és tudtam, csodát kaptam.

Régóta lappangott már a szabadkai főgimnázium önkepzőkörének jegyzőkönyve, amit utoljára a 80-as években láttak kutatók. Mindenki számára ismertek a benne leirt történetek, Kosztolányi Dezső utolsó önképzőköri szereplése, amely végül a kicsapatásához vezetett.

Ez a dokumentum került elő a régészeti osztályról.

Az önképzőköri jegyzőkönyv részletei ismeretesek voltak már, hiszen Dér Zoltán Az első műhely és a Mostoha című kötetekben is közölte őket. Ez azonban az első alkalom, hogy a fennmaradt füzetek teljes egészükben megjelentek, s habár hiányosak, kiolvashatók belőlük fontos információk, amelyek segítenek megérteni egy kort, egy helyzetet, egy folyamatot, egy várost, sőt e bácskai település „izmos rokoni kötelékeit”, kapcsolati hálóit is.

A kötet tartalmazza a kör történetét, amelynek megírásában a múzeumban található jegyzőkönyveket kiegészítették a gimnázium évkönyvei és a levéltárban található gimnáziumi anyagok. Ennek ellenére akadnak periódusok, amikor csak sejthetjük, kikkel s hogyan működött az önképzőkör. Voltak esztendők, amikor az évkönyvek pontos számadatokat közölnek az ülések, szavalatok, dolgozatok számáról. A jegyzőkönyvek írása kéthasábos módon történt, általában bal oldalt szerepelt a mű, a szerzője, a vezető tanár véleménye, jobb oldalt pedig a hozzá fűzött gondolatok, bírálatok.

A kötet az önképzőkör jegyzőkönyvét veszi górcső alá, nem foglalkozik a művekkel. A tagok közül is csak azokat említi lábjegyzet szintjén, akik később fontos szerepet töltöttek be a város kulturális vagy politikai életében.

Az önképzőkör történetét az első világháborúig követi a gyűjtemény, hiszen a szarajevói merényletet követően már nem alakították meg, az impériumváltás után pedig a szabadkai főgimnázium is megszűnt működni, a magyar anyanyelvű diákok az újonnan alakult Állami Vegyes Gimnáziumban folytathatták tanulmányaikat.

Az kör 1869-ben alakult meg, köszönhetően Jámbor Pálnak, aki már évekkel azelőtt, 1863-ban Bimbó cím alatt megjelentette a felsősök arra érdemes munkáit. Az önképzőkörben a tanulók önálló művekkel és szavalatokkal jelentkeztek. Ezek között szerepelnek költemények, novellák, értekezések, tanulmányok. Voltak évek, amikor a szépirodalmi műfajok kerültek előtérbe, s voltak évek, amikor több tudományos munka készült. A vezető tanárok minden évben felhívták a figyelmet a különböző témákra, tanácsokat, útmutatást adtak. Szépen kirajzolódik az egyes tanulók otthonról hozott érdeklődése, Hadzsy János, aki topolyai gyógyszerészcsaládból származott, főleg természettudományi művekkel jelentkezett, de itt megemlíthetjük a Pacsu testvéreket is, Pacsu János szerb zeneszerző fiait, akik közül János Jovan Jovanović vígjátékát fordította le.

Fontos szerepet kaptak a fordítások is, hiszen abban a korban német, görög, latin és francia műveket olvastak eredetiben. A századfordulón jelent meg a szabadelőadás, mint műfaj, ezzel is erősítve a tanulók önkifejezését, lehetőséget adva a gyakorlásra is.

A szavalatok szintén állandó pontjai voltak az üléseknek, főleg miután már a díszüléseken is szavaltak a kör tagjai. A tagok névsorában mindössze két majdani színész szerepel: Patek Béla és Hajagos Károly, de az önképzőkörben egyikük sem tűnt ki szavalataival. A diákok sokszor fordultak egymás ellen egy-egy bírálat vagy más ügy kapcsán, ezeket a feszültségeket a tanárok igyekeztek csillapítani, s újfent felhívni a figyelmet az egymás iránti tiszteletre. A vallási/nemzeti türelmetlenség nyomait ugyancsak felfedezhető a jegyzőkönyvekben.

Az önképzőkör mindig a tanév elején alakult meg, s a júniusi díszüléssel zárult. Az évek során egyre több alkalommal tartottak nyilvános díszülést, először Arany János emlékezetére 1883-ban, a költő halála utáni első évben, majd később megünnepelték március 15-ét és megemlékeztek október 6-áról is.

Az 1901/02-es tanév önképzőköre már irodalomtörténeti szempontból is jelentős: ebben az évben lett a kör tagja az akkor hetedikes Kosztolányi Dezső, aki már az első rendes ülésen költeménnyel jelentkezett a Rügyfakadás vers jó középszerű érdemfokot kapott. Az év folyamán Kosztolányinak még a Két karcolat, a Sors, az Akácvirágok és a Sírvirágok című költeményeit, valamint a Vigasz a könnyekben műfordítás bírálatát hallhatták a körben. Művei jó kritikát kaptak, habár mindig heves vita követte a bírálatukat.

Az 1902/03-as tanévben új vezető tanár kezdte meg működését, Révfy Zoltán, aki azonban nem bizonyult sikeresnek, nem tudta lenyugtatni az egymásnak feszülő indulatokat, s ez végül az önképzőkör feloszlatásához vezetett. A kör titkára november 23-i megszűnésig hét ülést tartottak, négy rendes, két rendkívüli és egy díszülést.

A november 9-i IV. rendes üléséről a jegyzőkönyv csak annyit ír, hogy „Kosztolányi Dezső titkár a kör és a vezető tanár urat megsértette. A tényállást a zárt ülést jegyzőkönyv tartalmazza”. Az ülés folyt tovább, majd annak végeztével aznap megtartották a zárt ülést is.

A történet vége ismert: a dolog a szegedi tankerületi igazgató elé került, az önképzőkör működését beszüntették, Kosztolányit pedig kicsapták az iskolából.

Az Izmos irodalmi kötelékben gyűjtemény fontos irodalomtörténeti, művelődéstörténeti dokumentum. Fontos mozzanatokat tartalmaz a szabadkai főgimnázium életéből, emellett Kosztolányi Dezső munkásságát is arnyalja.

S mindezt egy Nosza-Gyöngypart feliratú doboz rejtette. Mi ez, ha nem egy a sok Kosztolanyi csoda közül?