Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
Fülszöveg: Negyvenkét évet tanárként dolgoztam. Fizika–kémia tanár vagyok. Már nyugdíjas. Nagy útra indultam, ki nem taposott ösvényen. A...
Fülszöveg Maga a legfurcsább vendég, aki valaha itt járt! Nincs is pénze! Azok a papírkötegek a tokban teljesen hamisak. Én láttam! Sokszor álmodta...