Regény, Szépirodalom
Az erdő fohásza
VÁNDOR, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli évszakokon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, melyben fekszel,
A deszka, melyből csónakod építed,
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
VÁNDOR, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
NE BÁNTS!
(A csíkszentkirályi Lucs mellett, a Somlyó kútjánál épült erdészház falán olvasható)
ZÁRSZÓ HELYETT „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az egyházelöljáróit, és azok imádkozzanak, s kenjékmeg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadóima me...
ELŐSZÓ Tóth István világhírű, de itthon csaknem elfeledett szobrászművészről, nagybátyámról, Zenta város idegenbe szakadt fiáról szól ez a ...