Fehér Ferenc: Vers a tóhoz

Tavalyi háló szárad a parton.
Kis hullámnyelvek nyalják a betont.
Palics… Térképen apró, szürke pont.
Szeretlek, szép bácskai Balaton,

így, mikor a szél fodrozza arcod.
Míg alszik mélyeden a lágy homok,
szellősóhajjal áldón átfogod
parasztfiúddal együtt e partot,

mert nekem nem az vagy, ami másnak,
nem a bő bokrok, nem a Vigadó.
A szárnyaló ábránd vagy, tiszta tó,
tengere a szegény kiskanásznak.

Nem buja Adria, nem pénzesek
tündéri szépe, de elérhető,
szelíd, szép, szerény, szőke szerető…
Fent majd a bárban gyűrűs, vén kezek

fizetnek pezsgőt, asszonyt, éneket,
s az a halk fiú, ki nyári estén
melléd hull, fejét öledbe rejtvén –
Bácska borán a bú – az én leszek!

Újvidék, 1954. április 17.