Nyeregbe, vár az élet!

Aaron Blumm: Biciklizéseink Török Zolival. Sinkovics Ede rajzaival. Budapest-Szabadka, József Attila Kör Irodalmi Egyesület, Prae.hu, Symposion, 2011.

Egy személyes történettel indítanám a könyvajánlómat. Amikor a felkérés érkezett, éppen azon a napon panaszolta el egyik barátnőm, hogy milyen kevés ideje jutott olvasásra, ajánljak már neki valami nagyon lebilincselőt, amit nem fog tudni letenni, mert szeretne többet olvasni. S az első, ami eszembe jutott, az a Biciklizéseink Török Zolival című könyv volt. Szeretem ezt ajánlani, szoktam is, s eddig nem nagyon nyúltam mellé senkinél.

Másnap el is vittem egy közös kocsmázásra. „Beleolvasok” – mondta a barátnőm. A beleolvasás vége az lett, hogy fél órára elveszítettük. Olvasott, míg mi csacsogtunk. Két nap múlva már hozta is vissza. „Ez nagyon jó volt, köszönöm.” – mondta. Ennyit. Hogy a biciklizés vagy a szerelmi szál hatott rá így, esetleg a valóság, képzelet, álom határán mozgó, azokat igen jól elmosó hangulata miatt mondta ezt, nem tudom, de azt igen, hogy ahogyan engem is, amikor először olvastam, beszippantotta, „bekapták őt is a küllők”.

A könyv nem könyvként indult, blogbejegyzésekként jelentette meg a szerző, aki egy interjúban elmondta, ezt megelőzően is írt már blogot, ez volt a Boldogasszony (itt idézetekből kiindulva születtek szövegek), ám ez a korszak lezárult, s jött a hiányérzet. Az unokaöccse magyar fogalmazáshoz keresett témát, amire Aaron Bloom azt válaszolta: Biciklizések Török Zolival. Ebből pattant ki az új blog ötlete is, s elkezdte azt írni. S milyen jól tette. Ráadásul női hangon. Ez sem volt tudatos, nem gondolkodott azon milyen nem szólaljon meg, ez jött. Klára szólalt meg belőle, Bloom pedig könnyedén belehelyezkedett a női fejbe, szívbe, érzésekbe. A könyv szerkezetileg nagyon hasonlít egy naplóhoz, rövid részekre tagolódik, ám nem javaslom az egy szuszra elolvasását. Meg kell hagyni magunknak az időt arra, hogy egy kicsit izguljunk azért, hogy vajon Klárának sikerül-e majd másnap is bicikliznie Zolival. Ahogy a történet vagy a napok haladnak előre, az olvasó elbizonytalanodik, ki is valójában ez a Zoli, létezik-e egyáltalán, vagy csupán egy megbomlott elméjű nő naplóját olvassuk. Lassan megjelennek a további szereplők, (a férj, az orvos), kiderül, hogy egy bántalmazott nő története ez, aki Zolihoz menekül, belé szerelmes, érte rajong, ő a mindene, múzsája, reménye, menedéke, s hát Zoli az ágyban is igen jó. A szálak több helyen is összekuszálódnak, a szerző az olvasóra bízza azok kibogozását.

„ha az olvasó nem fogékony a néha meglehetősen kusza szálak kibogozására, az egység könnyen megbomolhat, a szöveg, pontosabban Klára világa széteshet. Bár lehet, hogy nem is muszáj feltétlenül egésznek lennie.” – írja róla az Irodalmi Jelenben Bódi Betti.

Ki az elbeszélő? Ki ez a Török Zoli? Valóság, vagy csak fikció? A legszebb az egészben, hogy valójában nem is érdekel, egészen biztos vagyok benne, hogy Török Zoli nem csak Klára képzeletében él, ő nem lehet fikció. Klárával indulunk el biciklizni, így neki hiszünk, neki szurkolunk. Klára sokat biciklizik, s ezt legjobban akkor élvezi, ha Török Zoli is vele karikázik.

S hogy miért éppen bicikli, miért éppen biciklizés, minek lehet ez a metaforája? Az elvágyódásnak, az úton levésnek, a menekülésnek valakitől valakihez, valahonnan valahová. Valósból a fikciósba és fordítva. Klára a könyvet végigbiciklizi, hol képzeletben, hol álmában, hol a(z ő) valóság(á)ban. Álmok, hallucinációk, levelek.

A biciklikről Hollandia juthat az ember eszébe, ám ott valahogy máshogy bicikliznek. Nincs annyi por, ami a biciklire ragadhat, mint itt nálunk Vajdaságban. Ráadásul a bicikli motívuma az irodalom mellett több helyen is megjelenik a vajdasági képzőművészetben, színházi előadásokban is. Közlekedési eszköz – vágjuk rá elsőre, de ebben a könyvben ez attól sokkal több. Mint említettem vágy, elvágyódás, de ha még inkább leegyszerűsítjük, akkor maga az élet. A mozgásban levés. Hisz, ha már nem mozdulunk az azt jelenti meghaltunk.

„Vannak napok, amikor semmi kedvem biciklizni. Ezeken a napokon eszembe se jut, hogy biciklizzek.” / „Zolit kölcsönbe kaptam. Hosszú ideig mással biciklizett.”

A könyv hét részre tagolódik: Az első hat hónap, A második levél, A harmadik lehetőség, A negyedik lépés, Az ötödik csöpp. Minden egyes fejezet egy biciklizés, a címekben ezek elé számozás kerül (harmadik biciklizés, véletlen biciklizés, nemtomhanyadik biciklizés, közös biciklizés), három fejezet kapott csak más címet, ezek pedig az: Amit másoknak hiszünk, azok vagyunk mi magunk is / Én vagyok én, te vagy te / Zoli kocsit hajt. Utóbbi utalás Aaron Bloom Csáth kocsit hajt című könyvére, mellyel a szerző bekerült az olvasói köztudatba.

Sinkovics Ede rajzai tovább mélyítik a befogadói élményt, jó tandem Bloom és Sinkovics.

Egy könyvajánló lényege, hogy aki a végére azt, azt érezze, ezt el kell olvasnom. Ide nekem azt a Török Zolit. S ha eddig nem sikerült meggyőznöm mindenkit, aki még nem olvasta, álljon itt egy részlet a könyvből, hisz biciklit is úgy a jó vásárolni, ha előtte elvisszük egy próbakörre.

“Egy hirtelen ötlettől vezérelve biciklire pattanok, és nekiindulok a vakvilágnak. Úti célom nincs, de célom van: akárhol is, de Zoli nyomát megtalálni. Órákon át hajtok a hóesésben, fények jönnek velem szembe, és emberek rázzák az öklüket utánam, de engem semmi nem tud érdekelni, csak pedálozok előre rendületlen. Bejárom az ismerős helyeket, a parkokat, a ligeteket, mindenhol megfordulok, ahol Zolival együtt voltam, ahol Zoli a kezem fogta, ahol Zoli a nyelvével csiklandozta a nyelvem, ahol Zoli vállára hajthattam a fejem. És tudom, hogy nekem van igazam, és nem az uramnak. Zoli van, igenis létezik, és nemcsak én képzelem őt magamnak. És eszembe jut, mennyi érzelmet, mennyi szépséget, mennyi törődést, mennyi kedvességet hozott az életembe. Árkon-bokron átvágok, és biztos vagyok benne, hogy valahol megtalálom. Aztán elsötétül minden, és amikor észhez térek, kék-zöld foltok vannak a karomon és a lábamon, fáj mindenem, a hajamban tüskék és levelek, semmire nem emlékszem, csak azt tudom, hogy a harapásnyom a combomon tőle származik.” (Biciklizéseink Török Zolival, részlet)

Sajnos tudtommal a könyv nem megvásárolható, de ha valaki kedvet kapott az olvasásra, nagyon szívesen kölcsönadom neki a saját példányomat. Ráadásul hamarosan érkezik a könyvből készült játékfilm, Tolnai Szabolcs rendezésében, s a film előtt érdemes előbb elolvasni a könyvet. Na, kéri valaki?

Szerda Zsófia (2025. október)