Silling István tanulmánygyűjteménye a középkori, illetve a XVII. század végétől újrakrisztianizált időben emelt szabadtéri vallás- és helytörténeti, ipar- és egyházművészeti tájértékeknek, a Duna menti Bácska, pontosabban Nyugat-Bácska szakrális értékeinek a tanulmányozását kívánja folytatni. A könyv azoknak a szenteknek a kultuszát hirdeti, akik a vajdaságiak számára a legfontosabbak, és akiknek jelenvalóságát a sokszor súlyos megpróbáltatások árán is megtartotta a kegyelet és a hit.
A mű a titói rendszer kialakulását és a háború utáni katonai közigazgatás időszakát tárgyalja, kevésbé foglalkozik a vérengzésekkel.
ELŐSZÓ Egy várost, egy régiót, a szülő- vagy lakhelyet, de akár a nosztalgia teremtette vidéket annyira lehet szeretni, amennyire ismerjük. Ahhoz, ...