Történelem, Helytörténet, Társadalomtörténet
Hogy szűkebb pátriánk első világháborús áldozatvállalása se merüljön feledésbe, útjára indult a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jóvoltából a Délvidékiek a nagy háborúban című sorozat. Az ennek 3. köteteként megjelent Hősiesség és szolgálat. Topolya a nagy háborúban (1914-1918) című könyv tevékeny szerzői, a Kocsis házaspár, Anti bácsi és Éva néni a sikeren fellelkesedve, a kutatás során szerzett tapasztalatok birtokában újabb projektbe kezdtek, amelynek céljául Bajsa első világháborús emlékeinek, veteránjainak és hősi halottainak felkutatását tűzték ki. A munkához szerzőtársakra találtak Cesznák Arnold, Damján Zsolt, valamint e sorok írójának személyében.
A kutatás kiterjedt az állami és egyházi anyakönyvekre, a korábban megjelent szakirodalomra, a közgyűjtemények – amelyek közül kiemelkednek a bajsai helytörténeti gyűjtemények – által őrzött anyagra, valamint a világhálón elérhető, korábban már említett adatbázisokra. A kutatásba helybéliek, az egykori bajsai katonák leszármazottjai is bekapcsolódtak, és számos, odahaza családi ereklyeként őrzött dokumentumot – fényképeket, tábori lapot, levelet, használati vagy emléktárgyat – bocsátottak rendelkezésre, ezzel is kézelfoghatóbbá, emberközelibbé téve a kéziratban közölt adatokat. Nem véletlenül történt ez, hiszen a kötet – amely a Délvidékiek a nagy háborúban című sorozat 6. kötete – az ő katonaőseikről szól, akikre büszkék lehetnek, és akik közül 116-an – teljesítve a haza iránti kötelezettségüket – az életüket áldozták. Földi maradványaik szülőföldjüktől távol, Galíciában, Bukovinában, az Isonzó vagy a Piave mentén, esetleg Szibériában nyugszanak, így a leszármazottak nem tudják elhelyezni sírjaikon – ha azok több mint száz év után egyáltalán még megvannak – a kegyelet és az emlékezés virágait.
A kötet hozzájárul ahhoz, hogy az első világháborúban küzdött és hősi halált halt bajsaiak emléke fennmaradjon: mert nem az hal meg, akit eltemetnek, hanem akit elfelednek – őket pedig már nem fogják elfelejteni!
ELŐSZÓ (...) 2002 szeptemberében Szalai Rózsa unokahúga, Nagy Borbála Ildikó, aki a Kosztolányi-hagyaték jogutódja, elhívott magához, hogy a Ménesi...
Silling István tanulmánygyűjteménye a középkori, illetve a XVII. század végétől újrakrisztianizált időben emelt szabadtéri vallás- és helytörténeti...