Történelem, Helytörténet
Fülszöveg
A XX. század elejére Szabadka lett – Budapest és Szeged után – a Magyar Királyság harmadik legnépesebb városa, amelynek lélekszáma 1914-re elérte a 100 ezer főt, ennek 60%-át alkotta a magyarság. Dél-Magyarország legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális központjának számított. Fekvésénél fogva már békeidőben is jelentős katonai erő állomásozott a városban. Az I. világháború kirobbanásával fontossága – különösen a szerb hadszíntér közelsége, valamint az itt keresztülfutó és egymást keresztező vasútvonalak miatt – még jobban felértékelődött, s hamarosan tartalékkórház és járványkórház kezdett itt működni. A szabadkai katonák a háború kezdetétől a legvéresebb küzdelmekben vettek részt, aminek következtében nagyok voltak a veszteségeik, de a városban kialakított katonai kórházakban ápolt sebesültek és betegek közül is sokan elhunytak, akiket a szabadkai temetőkben helyeztek örök nyugalomra. A kötet a szabadkai és a Szabadkán elhunyt – a polgári halotti anyakönyvekbe 1914 és 1920 között bejegyzett – 1460 katonának állít emléket.
Mely titulus alatt azt kell érteni, hogy minden, a vidékre vonatkozó értekezés, észre vétel, tzáfolat és igazítás közre bocsáttatik
A LETŰNT SZÁZADOKRA VILÁGOT DERÍTSEN... (...) A délvidéki magyarság válogatott történeti és helytörténeti bibliográfiáját tartja a kezében a figyel...
Bevezetés Amikor Zenta monográfiájának első kötetét – azaz szerkezetét, az egyes fejezetek terjedelmét, azok kifejtésének módját – terveztü...