Történelem, Társadalomtörténet, Szakirodalom
A történések időrendjének ismeretében a történelmi események néhány sajátos jelensége azonnal kidomborodik. Az első, és talán a legfontosabb, hogy a Magyarországtól elszakított területeken a közös történelmi múlthoz képest egészen új alapokon kellett közösséggé szervezni a néptömegeket. Ahol erőteljesebb volt a nemzeti hagyományok értékteremtő rendje – Erdélyben vagy a Felvidéken –, ott a meglévő intézményekre támaszkodva egyszerűbb, egyöntetűbb volt e folyamat. A délvidéki magyarságnak nehezebb sors jutott: intézmények hiányában hosszú éveken át eszköze sem volt a jelentkező jó szándéknak, hogy befolyásolja a magára maradt magyar közösség sorsának alakulását. A magyar sajtó volt az első fóruma a magyar nyilvánosságnak – és majdnem az egyetlen –, amely idővel rendezte a sorait, és évek múltán gyámolítójává vált a közéletnek. A Magyar Párt vezető elitje ugyan – a korabeli dokumentumok tanúsága szerint – tisztában volt a közösségteremtés feladatának lényegével, tevékenységét azonban a délszláv állam mindenkori politikája erősen behatárolta.
(Részlet a szerző előszavából)
Draskóczy Ede – akit a Képes Vasárnap újságírója „ízig-vérig kultúrembernek” nevezett, Fekete Lajos „az erősek” közt látott, Csuka Zoltán „küldetés...
Fülszöveg Vajon milyen szálra fűzhetők fel Hódi Sándor gondolatai, szavai, tapasztalatai? Mi az, ami eddig nem volt világos, és a száz interjú alap...